most

majdnem minden tökéletes. 

szeretem az őszt.

április

furcsa, hogy nem okozott gondot tegnap a boxteremben a tükör előtt az ütéseket gyakorolni. minden olyan természetes, magabiztosabb vagyok és nincs a külsőmre vonatkozó bajom.

nem tudom miért, nem tudom hogy és mikor történt, de jobban vagyok. sőt, jól vagyok.

pont

olyan sok dolgom van, hogy nincs időm ezen rágódni.

egyszerűen vagy eszem, vagy nem

most

valamiféle önterápia ez. egész nyáron az evészavaromon gondolkodtam. most normális súlyú vagyok kövér, és rendesen eszem. persze ez nem azt jelenti, hogy feladtam volna a soha fehér cukor, fehér liszt és édesség elveimet -ó dehogy is! közben néha kétségbeesem, hogy túl hájas a combom, meg eltűnt a derekam és visszasírom azt az átkozott negyvenhárom kilót. de tudom, hogy mindez csak ábránd marad -mármint a negyvenes tartomány. lehet, hogy kicsit lejjebb megyek, ki tudja... de semmiképpen sem szeretnék újra olyan agybeteg lenni, mint pár hónapja voltam.
néha gondolkozás nélkül elcserélném a mostani testemet a korábbira, de tudom, hogy azt ép ésszel nem lehet megtartani. tudom, hogy negyvenöt körül elkezdek becsavarodni és beszűkül a világom az evés köré. tudom, hogy veszélyes volt az, amit csináltam. furcsa belegondolni, hogy nem hittem el magamról még 43-mal sem azt, hogy vékony vagyok. persze tudtam, hogy fogytam, nyilván láttam a ruhákon és a tükörben is valahogy, de nem tudatosult bennem az, hogy elértem volna a célomat. hiszen egész nyáron az lebegett a szemem előtt, hogy "szeptember háromra legyek negyvennégy kiló". és amikor sikerült, akkor csak egy pár napig voltam magammal elégedett, olyan hamar szertefoszlott. és utána meg hipp-hopp, úgy hogy nem is akartam, hirtelen 43 lettem. de aztán rögtön meg is betegedtem és elkezdődött a binge alagút, amiben nyakig elmerültem.
sokat gondolok a régi szép időkre, mikor idegbajosan viselkedtem, ha valaki megkínált valami kajával, vagy megjegyzést tett a testemre -akár negatívat, akár pozitívat. emlékszem, mennyire kiakadtam, mikor szeptember második hetén visszamentem hétfőn a suliba és borzasztóan szomorú voltam, amiért máris híztam fél kilót -ez azután volt, hogy szombaton megettem háromnegyed tepsi meggyes piskótát- akkor voltam negyvenhárom és fél. és aztán csak ekörül forgott az életem. nem tudtam koncentrálni, mert azon járt az agyam, hogy hogyan kerüljem ki anya árgus szemeit és egyek kevesebbet. az akkori menüm egy reggelire elfogyasztott kis túrórudiból és kávéból, délután meg egy negyed adag főtt ételből állt. a suliban vedeltem a vizet literszámra, meg kávéztam -szigorúan csak édesítővel és hab nélkül. olyan egyszerűnek éreztem a nem evést, hogy mindenki nagyon csodálkozott. természetellenesnek tartottam az olyan embereket, akik többet ettek nálam -márpedig sok ilyen ember volt körülöttem, na jó: mindenki.
nem is tudom, hogy kattant át annyira az agyam.
kicsit félek, hogy azzal, hogy pestre költözöm, nehogy elkezdjek kevesebbet enni és megint megőrülni.

.

megijedtem magamtól, mert folyamatosan hízom és ez nem tetszik nekem. mégsem akarok kövér lenni. sose akartam. nem kéne, hogy érdekeljen ez az egész.

régi szép idők

szeptemberre négyet fogyni

kockáztassak és elmenjek a határig? vagy hagyjam az egészet a fenébe?
megéri a negyvennégy?
mikorra tudnék lefogyni az áhított mértékűre?
szeptemberre sikerül?
vagy csak negyvenöt, az is megteszi
szeptemberre negyvenöt pacsi

hol a vége

te jó isten mennyire vágyom a negyvenhat kilóra lejjebb is mennék negyvennégyig majd a csúcs-szuper negyvenháromra araszolnék lassan istenem de ácsingózom hogy újra negyvenhat legyek nagyon nagyon akarom odaadnék majdnem bármit érte újra csinos akarok lenni vékony és hogy tudjak szépen öltözködni megint kicsi combokat akarok és vékony derekat az annyira jól áll nekem de nem lehet miért nem lehet miért kéne megtiltanom magamnak csak tenni kell érte és koplalni meg tornázni kicsit nem olyan nehéz már sokezerszer végigcsináltam most is menne tudom mert van akaraterőm és kitartásom hegedülni is megtanultam magamtól legalábbis az alapokat a nemevés meg mindig is ment na jó három éve már biztosan megy nem nehéz megcsinálni vékony karokat akarok és azt hogy a mustársárga nadrágom újra jól álljon rajtam meguntam kövérnek lenni istenem csak add hogy reggel negyvenhatossal ébredjek mert megőrülök ha nem sikerül szégyen lenne így kimenni az utcára ilyen testtel amit nem lehet eléggé eltakarni csúfak a lábaim nem bírok rájuk nézni mindig is aránytalanul fogytam híztam és most tessék tökre szétfolyt minden testrészem egy levágandó mangalica lettem és itt döglődök a nyárban mikor albérletet kéne keresnem de még az se megy mert mindig a hülye ingatlanos cégeknél csörög csak a telefon de jajj nem lehet hogy kövéren költözzem budára ahol nagyon sok ember lát majd és ujjal fognak mutogatni hogy nézd azt a hájas lányt a fura ruháiban tudod a múltkor is ott trappolt a metró felé majdnem lekéste olyan lassú és kövér volt nem lehetek duci lány sehol soha megtiltom szabályok kellenek a szabály jó dolog csak be kell tartani és ennyi megint egyek csak háromszázat attól jobb lesz komolyan meg tudnám csinálni újra ha eljárok mint múlt nyáron három órát úszni az király lenne akkor nincs hézag formásodom és persze lilul a szám meg fagyoskodom de megéri komolyan talán megint cigizni kéne mert azt régebben szerettem most is van még a fiókomban négy vagy hat szál szofim pedig február óta nem gyújtottam rá de előtte azért sokat cigiztem franciaországban is amikor előtte való nap összeomlott minden milyen szomorú hogy nem élveztem párizst mert a kaján meg drogokon járt az eszem meg hogy elcsesztem mindent taknyos kölyök voltam tavaly volt akkor még nem lehetett bízni bennem javultam csak fogynom kéne és tényleg elég jó lennék mindenki szeretett negyvenhárom kilósan szeretem ha kérdezgetnek az emberek hogy eszem-e rendesen mert az azt jelenti hogy sovány vagyok persze a vádlim sosem lesz olyan mint szeretném vagy hát nem sok esély van rá most nagy fatönk lábaim vannak sírok ha ránézek mert ormótlanul megnőtt és a fenekem te jó isten inkább hívjuk seggnek az illik rá hirtelen duplájára duzzadt nincsenek sajnos izmaim pedig de jó lenne és a mellem is nőtt ez kész katasztrófa mert én a kicsi melleimet szerettem és utálom a hülye nagyokat mindenkin de saját magamon főleg hogy kéne leapasztanom van olyan sport amitől összemegy mondjatok valami jóga gyakorlatot amitől hipp hopp kisebb lesz még kisebb mint most mert most nagy

ez most nem az evés körül forog

Lénától kaptam egy díjat, amit ezúton nagyon köszönök! igazán jó érzés, hogy egyáltalán valaki olvassa a beteges ömlengéseimet az agyam sötét zugairól, az pedig, hogy ezt még díjazzák is, külön öröm és furcsaság

a díj szabályai:
1. linkkel jelöld azt az embert, aki téged jelölt/nevezett a díjra
2. válaszolj a tíz kérdésre, amit a neveződ kiírt
3. nevezz/jelölj te is tíz embert a díjra (arra figyelj, hogy kétszáz alatt legyen a követőik száma)
4. írj te is kérdéseket az általad jelölteknek
5. jelezd a jelöltjeid blogjain, hogy jelölted/nevezted őket

a kérdések:
1. mi a legboldogabb dolog jelenleg az életedben?
az a tudat, hogy szeptembertől elkezdem végre az új iskolát, amit már most nagyon szeretek; illetve hogy az itteni idősek otthonába fogok járni mától beszélgetni/felolvasni/zenélni a néniknek bácsiknak

2. mi számodra a legideálisabb munkahely-lakás-város? / milyet szeretnél majd?
vonós illetve pengetős hangszerkészítő és -javító (ez leszek, ha vége a három évnek). lakásnak valami kis, otthonos dolgot képzelek most el, ez lehet, hogy később változni fog. ősztől budán fogok lakni, de nem szeretnék a fővárosban maradni, jobban kedvelem a csendes, természetközeli helyeket, nyugdíjas koromra szeretnék egy tanyát itt, a közelben.

3. hova szeretnél eljutni életed során?
a tengerhez és óceánhoz elsőként. érdekel még anglia, amerika, afrika is.

4. milyennek képzeled el magad harmincnégy évesen?
ugyanilyen kölyökképűnek, mint amilyen most vagyok, már hangszerész leszek addigra és gondolkodom a karmesteri képzésen is. hogy család lesz-e addigra? nem tudom, mostanában egyre többször gondolok erre.

5. mi a kedvenc színed-számod-hónapod-napod-könyved-elfoglaltságod?
kék, tizenhárom, szeptember, vasárnap, zenélés. kedvenc könyvem nincsen, viszont írók/költők vannak, akiket szeretek: lev tolsztoj, kosztolányi, babits, kurt vonnegut, kafka, pilinszky, jane austin, douglas adams, radnóti, tóth árpád...

6. mit sportolsz/sportolnál szívesen?
szeretek biciklizni hosszú távokon, úszni (de ezt nem tudok jól). kipróbálnám a spinninget és a jógát is, a falmászást, hegymászást, az atlétikát is folytatnám, de a csapatsportokat is kedvelem

7. mi a kedvenc ételed és mi az, amit nagyon nem szeretsz?
sok olyan van, amit szeretek: sóska, rakott karfiol, brokkoli, borsó, kukorica, barack, szeder, cseresznye, meggy
amit nem tudok megenni: olajbogyó, tengeri herkentyűk, mindenféle hal, disznósajt, édességek

8. mennyire vagy távolságtartó és hogyan viszonyulsz az idegen emberekhez?
nem nevezném magam távolságtartónak -csak az antipatikus emberekkel viselkedem így- inkább zavart és ijedt vagyok sokszor, de ezt a gyerekes viselkedést úgy tűnik, sikerül lassan leküzdenem. az idegen emberekkel szemben sokszor még nyitottabb is vagyok, mint egyébként; szeretek például a vonaton, buszon, utcán beszélgetni az ismeretlenekkel.

9. szerinted te milyen vagy?
érzékeny, empatikus, humoros, befogadó, talpraesett, kritikus, alkalmazkodó -direkt nem írtam rosszakat, nehogy úgy tűnjön, titokban pesszimista vagyok

10. hol lennél és mit csinálnál most a legszívesebben?
a tengert nézném a partról, vagy csellón tanulnék
---------------------------------------------------------
én csak egy blogot tudok jelölni, azt amit a legrégebb óta olvasok. így annak a lánynak adnám a díjat, aki számomra is "kedves" dolgokról ír -nem mellesleg érzékenyen és kiválón.
a blogja átköltözött a wordpressre, a neve: úgymond
a kérdéseimet pedig nemsokára közlöm hozzászólásban az ő blogján!

nem lehet könnyű

nem tagadom, hogy dühös voltam az ételekre. dühös voltam az összes olyan emberre, akik nap mint nap esznek, ráadásul úgy, mintha ez nem lenne olyan nagy dolog. dühös voltam az afrikai éhező gyerekekre, akiknek csontosabb volt a testük, és nem nyaggatta őket senki, hogy enni kell -hiszen nincs mit. hatalmas düh volt bennem -és van ma is talán- az ételekkel, az étkezéssel kapcsolatban. az agyam egyre csak e körül forgott és az összes érzelmemet a kajára vetítettem ki. nem ettem és boldog voltam, aztán dühből vagy unalomból ettem és megijedtem, hogy tehettem ilyet? bűntudatom volt miatta, és szégyelltem volna bevallani bárkinek is a gyengeségem. ez az egész nem arról szól, hogy az ember elhatározza, hogy "most előre láthatólag három-négy évig koplalok" -ó dehogy!- az egész egy rohadt nagy harc. folyton ott lebeg körülötted és titkon mindenki tudja persze, hogy nem normális dolog, az amit csinálsz, de más nem tud leállítani, néha még te sem magadat. ami szomorú, mert tényleg erről szól az életem, hol így hol úgy -hol lábadozva, hol totálisan mélyre ásva magam- már lassan három nyomorult éve. csoda, hogy mellette volt időm leérettségizni, új sulit találni, barátkozni, meg ehhez hasonló dolgok. hiszen felemészt. nincs visszaút, ha egyszer elkezded csinálni a hülye buta diétákat és lassan megjegyzed az összes kalóriaértéket, profi vagy anyagcsere-gyorsításban, kardióedzővé lépsz elő, a boltban ácsorogsz az ételek előtt, amiket nem eszel, vagy csak egyszerűen menekülsz előlük, mint a forró tűz elől. elsőre talán viccesnek tűnik ez a rémálom. elsőre még izgalmas, még új, érdemes kipróbálni -gondolod. de rohadtul nem jó utána megszüntetni az egészet, nem lehet egyszerűen kikapcsolni, mikor akarod. nem mondhatod neki, hogy most tűnj el, mert épp felvételizek, vagy belátod, hogy energiára van szükséged valamelyik (miért nem mindegyik?) naphoz, de a fejedben szörnyen gyorsan átbillen a mérleg a "nemevés" oldalára, mert az mindig könnyebb.
miért voltam olyan gyenge, hogy ebbe menekültem?
miért nem lehet egyszerűen leállítani a gépezetet?
olyan sok más fontos dolgom lenne, de nem hagy nyugodni a tény, hogy fiatal korom ellenére éveket pazarolok a semmire. pont a semmit hajkurászom már három éve. negyvenháromig jutottam -amit még ma sem hiszek el. minden percben (?) áhítom a régi vékony testemet, de nem jön, nem szabad jönnie, hülyeség az egész.